A Benedict széria utolsó kötete!
Tudom-tudom, a második könyvről nem írtam/mondtam/említettem semmit. Még valamikor télen olvastam, de az értékeléssel várni akartam, míg kijön magyarul - idén ősszel. Ez a türelmem azonban Summer történeténél egyáltalán nem játszott.
A bejegyzés spoilereket tartalmaz!
Fülszöveg: Titkok és hazugságok között vajon túlélheti a szerelem?
Summer szörnyű árnyékban él, mely bezárja őt, manipulálja és azzal fenyegeti, hogy a jövőjét is ellopja tőle. Egy akció, melynek hatalmas a tétje viszont ideiglenesen kiutat jelent számára. Elme-nyomkövető képességével meg kell találnia a célpontját és kiderítenie az igazságot. Hal Robinson katona. A figyelmét semmi sem terelheti el. Mindig győz. Ám Hal fontossági sorrendje megváltozni készül, mikor találkozik Summerrel. Kettejüknek muszáj lesz megbízniuk egymásban, ha meg akarják menteni a savant közösséget. De vajon a titkaik ellenére képesek lesznek megmenteni a saját boldogságukat?
(Bocsánat a fura fülszövegért, de angolról fordítottam magyarra.)
Mikor kijött a könyv, vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Először is iszonyú izgatott voltam, hiszen két éve vártam arra, amit itt a mellékszál tartogatott. Másrészt szomorúság is társult az izgalom mellé, mivel ezzel a kötettel örökre búcsút vettünk a csodálatos Benedict testvérekről. Harmadrészt féltem. Egyetlen személy miatt, hisz' a hét fivér közül a legnagyobb kedvencem életét immáron az írónő keze befolyásolhatja. Hát, igen, nem egyszerű ám fanfic írónak lenni ilyen szempontból...
A történet egy esküvőn kezdődik, méghozzá nem másén, mint a Xav-Crystal párosén, s mint olyan, ez az esemény a többi páros szerelmét is kiemeli: Misty és Angel boldogságát a lélektársaikkal, illetve a már majdnem teljes Benedict családot a lányokkal. S míg Summer Whelan csak-csak megbírkózik valahogy a helyzettel, Victor elméjében kitörni készülő vihart érzékel - amire csak ő tud felfigyelni, hiszen ő az egyetlen, aki még Vick pajzsokkal védett fejébe is képes behatolni.
Azonban Summernek nincs ideje túl nagy gondot fordítania az utolsó meg nem talált lélektárs problémájára - akiről ugye a Crystal óta tudjuk, hogy Afganisztánban van börtönbe zárva -, hiszen, ahogy azt a fülszöveg is említi, neki is megvannak a saját dolgai.
Nagyon kíváncsi voltam, mi lehet Summer hatalmas családi titka, amit még a legjobb barátainak sem mondhat el. Azonban az a maga savant valójában sokkal szörnyűbb, mint képzeltem, és amit Summer és az apja egy gazdag, tökéletes család álcája mögé próbál rejteni - s ezt az álcát a lány bátyja, Winter, és főként az anyja miatt kénytelenek felhúzni. Főszereplőnk hétköznapjai abból állnak, hogy egy házvezetőnővel közösen próbálják féken tartani a család vámpír savantját, miközben a világ felé azt mutatja, hogy vele az égvilágon semmi baj sincs.
Egysíkú napjai akkor változnak meg, mikor eljut hozzá a hír, hogy Vick lelépett Afganisztánba, és mivel ellenséges övezet, a főnökei körözést adtak ki ellene, a Benedict család pedig felkéri, hogy nyomkövető képességeivel segítsen a nyomára bukkanni. A döntés nehéz, de végül teszi, amit tennie kell, és Saullal, Trace-szel, Willel és Urival, valamint három zsoldossal kiegészülve elindul a cseppet sem veszélytelen kalandra.
Így találkozik másik főszereplőnkkel, Hal Robinsonnal, akinek különleges családi helyzete van: szülei nem savantok, két idősebb bátyja azonban igen, mindkettejüknek megvan a maguk képességge, amik katonai hétköznapjaikat megkönnyíthetik. Hal azonban nem savant, mégis van benne valami különös: Summer képtelen olvasni benne, nem tud bejutni a fejébe, akárhogy is próbálkozik.
Kettejük kapcsolata nem indul épp fényesen, Hal számára Summer túl lányos a rózsaszín bőröndjével, manikűrözött körmeivel és a legapróbb részletig szervezett életével. Ráadásul a srác nagyképű, bunkó, arrogáns, cseppet sem az a fajta ember, akivel a lány szívesen lenne egy légtérben - hiszen annyira különbözőek. Éppen ezért már a legelejétől kiéleződik közöttük az ellentét, ami igazán szórakoztató szóváltásokat eredményez kettejük között, élvezet volt olvasni, hogy volt képes Summer visszavágni a fiú minden szúrkálódására és ezzel faragott le az egójából. Ahogy haladtunk előre a történetben, kölcsönesen kezdték el formálni egymást: Hal visszavett az arcából, Summer pedig fokozatosan kilépett a komfortzónájából, egyre spontánabbá vált, ahogy folyamatosan újabb és újabb megoldásra váró akadályba ütköztek. Márpedig abból volt bőven.
Afganisztánban találkoznak a Nawabi családdal és szembesülnek azzal, hogy egy bizonyos Dr. Atoosa Nawabit börtönre ítélték - családja szerint jogtalanul -, mert egy különleges korona lopásával vádolták. Egyik nyomot a másikig követve végül Summer képes lesz bemérni Victor tartózkodási helyét, s arra is rájönnek, hogy egy Benedict vezetéknevű "újságíró" besétált a börtönbe, majd Atoosával az oldalán lelépett, amiért már nem csak az USA-ban, de a közel-keleti országban is üldözik. (Ó, és egyébként, Summer egy lehetséges lélektárs jelölttel is összefut, méghozzá Atoosa öccsével. Hangsúlyozom: lehetséges.)
A szereplők egyik bajból sodródnak a másikba, és bár Victort és lélektársát sikerül megtalálniuk, a Benedictek egy hátbaszúrással találják szemben magukat, mely során a Summer és Hal között kialakult, törékeny bizalom is megtörik. A család menekülni kényszerül, mert mint kiderült, a korona igazi elrablójának sokkal nagyobb terve volt annál, minthogy az ékszert meglovasítsa és Atoosára kenje az egészet. S e menekülés közben, hogy lerázzák üldözőiket, főszereplőnk két dologra is rájön: Hal valójában nagyon is savant - elképesztően hatékony képességgel -, és nem is akármilyen - Summer lélektársa. (Mondanám, hogy ez spoiler volt, de Joss Stirling előző öt könyvéből kiindulva már az elején le lehetett szűrni, mi lesz. Ettől viszont még a felfedezés annyira gyönyörűen lett leírva, az eddig olvasottak közül a legszebb lélektárs felfedezés volt.)
A szálak egyenesen Szingapúrba vezetnek, s mielőtt még feleslegesen túlságosan hosszúra nyújtanám a bejegyzést, csak annyit mondok, hogy itt bonyolódnak össze igazán. A főgonoszunk ezúttal valaki olyan, akivel már az első trilógiában - futólag - találkozhattunk, s aki egy igen veszélyes tervvel akar aláaknázni a Benedict családnak - különösen Victornak. Ezzel a tervvel pedig a komplett Benedict/Finding Love széria megkapja az igaz, méltó befejezését is.
Először is, akcióból és sérültekből itt akadnak a legtöbbet, volt konkrétan egy jelenet, ahol az egyik családtaggal együtt én is sírni kezdtem, mert egyrészt ilyen gonosz tettre Joss-tól nem számítottam, másrészt pedig akkor annyira tele voltam adrenalinnal, hogy el is felejtettem: az írónő a happy endekre épít. Az utolsó fejezetek elképesztően izgalmasak voltak, pörögtek az események, az eddigiektől nem megszokott brutalitás is előkerült. Ráadásul az összes eddig megismert szereplő - néhány kivételtől eltekintve - előkerült, jók és rosszak egyaránt. Összegyűlt a komplett Benedict família, Summer barátnői és lélektársaik, valamint felbukkantak azok a savant gonosztevők, akiket az elmúlt könyvekben rács mögé csuktak. Emellett a könyv elején egy újabb generáció ígérete is megfogant, így egy fokozatosan felépített cselekményszállal az olvasó is lezárhatta magában ezt a csodálatos, édes, romantikus szériát.
Nem hiszem, hogy többet kell mondanom: i m á d t a m! A könyvek közül eddig a Phoenix vezette nálam a listát, azonban Summer történetének sikerült őt is beelőznie. A lenyűgöző tájakkal, az előzőeknél kuszább, összetettebb cselekményszállal és azzal, hogy mindkét trilógia szereplői megkapták a maguk kis lezárását. Komolyan megkönnyeztem az utolsó oldalakat, főleg, mert számomra a Benedict család egy fontos korszakot is jelent/jelentett, ami szorosan összefügg a blogolással is. :)
Kiemelném még a szerelmi szálat, hiszen ez az egyik fontos mozgatórugója a történetnek. Summer és Hal valóban egymás ellentétei, azonban ebből a trilógiából számomra ők lettek az abszolút kedvencek. Summer amellett, hogy nagyon lányos és megvan a felépített fala, eszméletlenül intelligens, okos és olvasott, ez a szóhasználatából is meglátszódik - nem egy kifejezésére kellett rákeresnem, hogy mi a jó halált jelenthet (a repülőgéptest szakszerű megnevezését például eddigi 21 évem alatt egyszer sem kellett használnom). Emellett nagyon zárkózott is volt, bizonyos dolgokat senkinek nem volt hajlandó elmondani, azt szerette, ha mindent irányítás alatt tarthat, ha már a családjával ez nem sikerül. Hal a fentebb kifejtett tulajdonságai mellett sokkal szabadabb, spontánabb ember, nem olyan okos, mint Summer, viszont talpraesettebb, és az egyetlen hasonlóságuk, hogy ő sem nyílik meg könnyen másoknak. Azonban a vonzalom, az apró szikrák már az első találkozáskor ott voltak közöttük, megjelentek a szócsatáikban és a kedves, édes gesztusokban egymás iránt. Míg a lélektársi kötelékük kiderülése után Hal folyamatosan közelebb akart kerülni a lányhoz, Summer a legvégsőkig próbált távol maradni tőle, mert a családi helyzete miatt nem engedhette meg magának a lélektársat - nem önfeláldozásból, komolyabb okok miatt, olvassátok és megtudjátok!
Az utolsó, akiről szót emelnék - leginkább személyes indok miatt -, nem más, mint Atoosa Nawabi, Victor lélektársa - ehh, ezt így nehéz volt leírni. Ahogy azt fent is említettem, féltem tőle, hiszen már két és fél éve annak, hogy Vick és Shiny találkoztak, ennyi idő alatt pedig már nagyon hozzám nőtt a párosuk. Végül pont olyan lett, amilyenre számítottam, vagyis inkább akiben reménykedtem: kedves, okos - már csak különleges savant képességéből adódóan is - és ő az egyetlen, aki nyíltan megmondta Victornak a véleményét, ha szerinte hülyeséget tervezgetett. Egy igazi nőstény tigris - így nevezte. De ami igazán tetszett, az az, amilyen Victor volt mellette, már csak azért is, mert elég jó kis önbizalom növelőnek számított nálam. Ugyanis Atoosa Vickje nagyon hasonlított Sunshine Vickjéhez, édes volt, figyelmes, a kemény, hűvös énjét teljesen maga mögött hagyta - csak itt nem kapott agybajt, mint egy bizonyos bérgyilkos mellett. Szóval köszönöm neki és Joss Stirlingnek is, amiért a kedvenc szereplőm jó kezekbe került. :)
Összességében, csak ismételgetve az előzőeket: imádtam, teljesen oda meg vissza voltam érte. Nevettem és sírtam is kellő mennyiségben - főként a legutolsó családi jelenet, az egyszerűen gyönyörű volt -, a sorozat méltó befejezést kapott. Lélektársak rajongóknak mindenképpen ajánlott, sőt, kötelező darab, aki pedig még eddig nem kezdett bele a könyvekbe, azoknak ez csak egy újabb indok, hogy tessék, tegye meg! A Finding Love utolsó része volt ez, az utolsó történet savantokról, lélektársakról és a világ hét legszexibb testvéréről, de az biztos, hogy számomra nem ez volt az utolsó alkalom, hogy kezembe vettem hatkönyves történetüket. Akárcsak az előzőek, nyaralásra, kikapcsolódásra, esős délutánra tökéletes olvasmány!
 |
| Summer |
Azonban Summernek nincs ideje túl nagy gondot fordítania az utolsó meg nem talált lélektárs problémájára - akiről ugye a Crystal óta tudjuk, hogy Afganisztánban van börtönbe zárva -, hiszen, ahogy azt a fülszöveg is említi, neki is megvannak a saját dolgai.
Nagyon kíváncsi voltam, mi lehet Summer hatalmas családi titka, amit még a legjobb barátainak sem mondhat el. Azonban az a maga savant valójában sokkal szörnyűbb, mint képzeltem, és amit Summer és az apja egy gazdag, tökéletes család álcája mögé próbál rejteni - s ezt az álcát a lány bátyja, Winter, és főként az anyja miatt kénytelenek felhúzni. Főszereplőnk hétköznapjai abból állnak, hogy egy házvezetőnővel közösen próbálják féken tartani a család vámpír savantját, miközben a világ felé azt mutatja, hogy vele az égvilágon semmi baj sincs.
Egysíkú napjai akkor változnak meg, mikor eljut hozzá a hír, hogy Vick lelépett Afganisztánba, és mivel ellenséges övezet, a főnökei körözést adtak ki ellene, a Benedict család pedig felkéri, hogy nyomkövető képességeivel segítsen a nyomára bukkanni. A döntés nehéz, de végül teszi, amit tennie kell, és Saullal, Trace-szel, Willel és Urival, valamint három zsoldossal kiegészülve elindul a cseppet sem veszélytelen kalandra.
 |
| Hal |
Kettejük kapcsolata nem indul épp fényesen, Hal számára Summer túl lányos a rózsaszín bőröndjével, manikűrözött körmeivel és a legapróbb részletig szervezett életével. Ráadásul a srác nagyképű, bunkó, arrogáns, cseppet sem az a fajta ember, akivel a lány szívesen lenne egy légtérben - hiszen annyira különbözőek. Éppen ezért már a legelejétől kiéleződik közöttük az ellentét, ami igazán szórakoztató szóváltásokat eredményez kettejük között, élvezet volt olvasni, hogy volt képes Summer visszavágni a fiú minden szúrkálódására és ezzel faragott le az egójából. Ahogy haladtunk előre a történetben, kölcsönesen kezdték el formálni egymást: Hal visszavett az arcából, Summer pedig fokozatosan kilépett a komfortzónájából, egyre spontánabbá vált, ahogy folyamatosan újabb és újabb megoldásra váró akadályba ütköztek. Márpedig abból volt bőven.
 |
| Kék Mecset |
A szereplők egyik bajból sodródnak a másikba, és bár Victort és lélektársát sikerül megtalálniuk, a Benedictek egy hátbaszúrással találják szemben magukat, mely során a Summer és Hal között kialakult, törékeny bizalom is megtörik. A család menekülni kényszerül, mert mint kiderült, a korona igazi elrablójának sokkal nagyobb terve volt annál, minthogy az ékszert meglovasítsa és Atoosára kenje az egészet. S e menekülés közben, hogy lerázzák üldözőiket, főszereplőnk két dologra is rájön: Hal valójában nagyon is savant - elképesztően hatékony képességgel -, és nem is akármilyen - Summer lélektársa. (Mondanám, hogy ez spoiler volt, de Joss Stirling előző öt könyvéből kiindulva már az elején le lehetett szűrni, mi lesz. Ettől viszont még a felfedezés annyira gyönyörűen lett leírva, az eddig olvasottak közül a legszebb lélektárs felfedezés volt.)
 |
| Szingapúr |
Először is, akcióból és sérültekből itt akadnak a legtöbbet, volt konkrétan egy jelenet, ahol az egyik családtaggal együtt én is sírni kezdtem, mert egyrészt ilyen gonosz tettre Joss-tól nem számítottam, másrészt pedig akkor annyira tele voltam adrenalinnal, hogy el is felejtettem: az írónő a happy endekre épít. Az utolsó fejezetek elképesztően izgalmasak voltak, pörögtek az események, az eddigiektől nem megszokott brutalitás is előkerült. Ráadásul az összes eddig megismert szereplő - néhány kivételtől eltekintve - előkerült, jók és rosszak egyaránt. Összegyűlt a komplett Benedict família, Summer barátnői és lélektársaik, valamint felbukkantak azok a savant gonosztevők, akiket az elmúlt könyvekben rács mögé csuktak. Emellett a könyv elején egy újabb generáció ígérete is megfogant, így egy fokozatosan felépített cselekményszállal az olvasó is lezárhatta magában ezt a csodálatos, édes, romantikus szériát.
Nem hiszem, hogy többet kell mondanom: i m á d t a m! A könyvek közül eddig a Phoenix vezette nálam a listát, azonban Summer történetének sikerült őt is beelőznie. A lenyűgöző tájakkal, az előzőeknél kuszább, összetettebb cselekményszállal és azzal, hogy mindkét trilógia szereplői megkapták a maguk kis lezárását. Komolyan megkönnyeztem az utolsó oldalakat, főleg, mert számomra a Benedict család egy fontos korszakot is jelent/jelentett, ami szorosan összefügg a blogolással is. :)
Kiemelném még a szerelmi szálat, hiszen ez az egyik fontos mozgatórugója a történetnek. Summer és Hal valóban egymás ellentétei, azonban ebből a trilógiából számomra ők lettek az abszolút kedvencek. Summer amellett, hogy nagyon lányos és megvan a felépített fala, eszméletlenül intelligens, okos és olvasott, ez a szóhasználatából is meglátszódik - nem egy kifejezésére kellett rákeresnem, hogy mi a jó halált jelenthet (
 |
| Atoosa |
Összességében, csak ismételgetve az előzőeket: imádtam, teljesen oda meg vissza voltam érte. Nevettem és sírtam is kellő mennyiségben - főként a legutolsó családi jelenet, az egyszerűen gyönyörű volt -, a sorozat méltó befejezést kapott. Lélektársak rajongóknak mindenképpen ajánlott, sőt, kötelező darab, aki pedig még eddig nem kezdett bele a könyvekbe, azoknak ez csak egy újabb indok, hogy tessék, tegye meg! A Finding Love utolsó része volt ez, az utolsó történet savantokról, lélektársakról és a világ hét legszexibb testvéréről, de az biztos, hogy számomra nem ez volt az utolsó alkalom, hogy kezembe vettem hatkönyves történetüket. Akárcsak az előzőek, nyaralásra, kikapcsolódásra, esős délutánra tökéletes olvasmány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése