Könyvajánló - Csokoládéimádók

"Az élet olyan, amilyenné teszed. Ha a tiéd vodkából, csokiból és vibrátorokból áll, hát legyen!"

Tudni kell rólam, hogy ha könyvet olvasok, nem szokásom közben érzelmeket mutatni. Filmeknél is nagyon ritkán fordul elő, még a legviccesebbeken is csak néha nevetek, egyedül az önkéntelen bőgés szokott szokásom lenni. Nem azért, mert nem tetszik, vagy érzelmileg nulla vagyok, egyszerűen csak annyira belefeledkezek a dolgokba, hogy mindent megtartok magamnak, a külvilág meg le van ejtve. Könyvön eddig kettőn sírtam, ott is csak az epilóguson, nem meglepő módon mindkettő Cassandra Clare kezei közül került ki: A hercegnő és A Mennyei Tűz Városa. Illetve az előbbi könyvön többször hangosan is felnevettem, nem csak magamban. De olyan még soha életemben nem fordult elő velem, hogy annyira könnyesre röhögjem magam egy olvasmányon, hogy majd' bepisiljek. Drága, drága Tara Sivec, köszönöm, hogy elvetted a könyves nevetőgörcs-szüzességemet!

Aki egy kicsikét is ismer, az tudja, hogy oda és vissza vagyok az eperért, bármilyen formában és mennyiségben jöhet. Ha valamiben csak egy icipici eper van, azt Riri azonnal megveszi, legyen az kaja, plüss vagy valamilyen használati tárgy (így volt egyszer kínos élményem egy síkosítóval a DM-ben...). A Csokoládéimádók trilógia első kötetének a borítóján pedig egy csokoládéba mártott eper ingerelte az ízlelőbimbóimat, így sutba vágva a híres "Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet!" kijelentést, megfogadtam magamban, hogy én ezt beszerzem! Amúgy is régóta vágytam már akkor egy különlegesebb New Adult olvasmányra, az értékeléseket olvasva pedig büszkén vettem tudomásul, hogy életem legkedvesebb ehető szerelme egy tökéletes könyv borítóját díszíti. 

Egyik hétvégén fent maradtunk Pesten szobatársammal, és úgy döntöttünk, bevesszük az Árkádot, azon belül is a könyvesboltot, mert a könyvmoly lelkünk eléggé megtépázott lett a sok-sok tanulástól és szórakoztató könyv olvasásától mentes napoktól. A Libriben pedig azonnal szembejött velem a vörös borító, így gyorsan lekaptam a polcról a kicsikét, hiszen ő volt az utolsó, én pedig magamnak akartam. Kisunnyogtam a boltból a drágával, miközben nyugtattam, hogy ne féljen, jó helyre kerül (azért még előtte fizettem is, ennyire nem vagyok badass), majd koliszobám rejtekében felcsaptam és olvasni kezdtem. A második oldal után pedig már sírva röhögtem.

Csokimázas szerelmi történet

Claire, a húszas éveiben járó, egyedülálló anyuka, szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy elindíthassa saját vállalkozását, hogy mocskos szájú, de (amikor alszik) imádnivaló kisfiának jobb életet biztosíthasson. Ezért kelletlenül beáll a legjobb barátnőjéhez, hogy segítsen szexuális játékszereket eladni.

Egyszer csak felbukkan a városban Carter, Claire hajdani egyéjszakás kalandja, aki örökre megváltoztatta az életét. Bár Carter a lány egyedülálló csokoládéillatán kívül semmire nem emlékszik belőle, Claire-nek ezúttal sikerül mély nyomot hagynia a fiúban.

Carter leplezetlen döbbenettel veszi tudomásul, hogy van egy négyéves kisfia, Claire pedig attól pánikol, hogy álmai férfija rögtön menekülőre fogja majd, látva a terhességről árulkodó jeleket a bőrén és a nullához közelítő hálószobai tapasztalatát.

Ám semmi ilyen nem történik. Ketten együtt mindent megtesznek, hogy eljöjjön számukra az "örökkön-örökké".

Ahogy azt a fülszövegből is látjátok, ez a könyv nem világmegváltásra született, nem akarja feltalálni a rák és az AIDS ellenszerét, világbékét teremteni vagy az élet legkomolyabb témáit boncolgatni. Egyszerűen csak szórakoztatásra, kikapcsolódásra lett programozva, és le a kalappal Sivec előtt, mert nagyon jól sikerült ez neki. Remélem, soha az életben nem hagyja abba a humoros könyvek írását!

Az első mondat:

Helló, az én nevem Claire Morgan, és soha nem akartam gyereket.

Claire

Claire és Carter története egy főiskolai bulin kezdődött, ahol első pillantásra megtalálták egymásban az igazi, alkoholmámoros szerelmet, Claire pedig még a potenciális szüzesség-elvesztő célpontot is. Remekül szórakoztak együtt, beszélgettek, sörpongoztak, majd végül megtörtént, aminek történnie kellett. Morgan kisasszony elvesztette a szüzességét, Carter pedig bebizonyította, hogy a spermái milyen remekül úsznak háton a cél felé. 

Ezek után, ahogy az lenni szokott, elvesztették egymást, senki nem emlékezett arra a fiúra/lányra, akivel együtt voltak a bulin, így az életük lassan visszatért a normális - habár Claire számára kicsit terhes - kerékvágásba. Bár a születendő gyermek apja hiányzott, Claire mellett teljes vállszélességgel ott állt az apja, minden filozofikus jótanácsával az anyja, valamint legjobb barátnője és annak párja is. Hogy magát és Gavint eltartsa, elsődlegesen egy bárban vállalt munkát, majd kelletlenül besegített Liz szexuális játékszerekkel kapcsolatos vállalkozásába is. (Komolyan, ennyi féle és fajta vibrátorról én még életemben nem hallottam. Nyúl Úrfi for president!) Végül a szerencse több módon is rámosolygott a fiatal anyukára. Először is a Csábítások és csemegék képében, végül pedig Carter két szép szeme - és szép többi része - is felbukkant. Ezek után megkezdődött a folytonos nevetésre és pisilésre ingerlő történetük és kapcsolatuk kibontakozása.

Carter

Az egyszerű, de nagyszerű kis történetet remekül feldobják a színes és szórakoztató karakterek, egyszerűen imádtam őket! Claire egy nem mindennapi, szarkazmussal működő humorbomba, akinek mindenről megvan a határozott véleménye, ezt pedig nem fél hangoztatni. A gyereknevelésről és a szülésről alkotott véleménye ellenére remek anya, és hatalmas gratuláció neki, amiért ép ésszel kibírja Gavin szómenését. 

"A jelek szerint nem ismerte a barátnőimet. Mi nem ücsörgünk szép ruhákban, és nem kortyolgatunk kényesen a pezsgőspoharainkból, udvariasan a politikáról csevegve. Mi sört vedelünk, felesezünk és villámpinának szólítjuk egymást."

Cartert pedig nem a semmiért avatta fel azon a fősulis bulin álmai férfijává. A könyv váltott szemszögének köszönhetően az ő fejében is beleláthatunk, így megismerhetjük, mi történt vele azután a bizonyos éjszaka után, és hogy mennyire megszállottan kereste Claire-t éveken keresztül. Édes és vicces pasi ő, akinek nem kevésbé szórakoztató gondolatmenetei vannak, élmény volt olvasni az ő logikáját és szerencsétlenkedéseit is.

HAMM!!

A mellékszereplők, a legjobb barátnő, Liz, a párja Jim, valamint a banda másik két tagja, a nagyon perverz és nagyon kanos Drew és az aranyos, de súlyos fogalomzavarban szenvedő Jenny egytől egyig zseniálisak és rengeteget lehet rajtuk nevetni együtt és külön is. Claire hiányos szexuális élete, és annak összeköttetése Liz munkájával rengeteg humoros helyzetet eredményez. Emellett minden fejezetben sokszorosítva fordulnak elő olyan szavak, mint pénisz és vagina, a káromkodás ott van az összes oldalon, de más könyvekkel ellentétben itt nem zavart. A könyv legnagyobb előnye a hihetetlen realitás, sőt, inkább a mindennapos élményeket túlozza el egy kissé, amihez bizony az obszcén szavak is hozzátartoznak. Igen, én is szoktam káromkodni, sajnos vagy nem sajnos nagyon sokat. Ne nézz így! Tudom, hogy te is!

"És csak hogy tudják, az igazi emberek igenis így beszélnek. Az igazán vagány emberek, akiknek csodás barátaik vannak, és nem nyeltek olyan óriási karót, mint amilyet maguk nyilvánvalóan."

És természetesen kihagyhatatlanul ott van a mindössze négyéves Gavin! Ha valaki elolvassa ezt a könyvet, garantált, hogy imádni fogja a kiscsávót, ez tuti! Mivel az anyukájának, az apjának és a barátaiknak is eléggé mocskos a szájuk, akaratlanul is magába szívott ezt-azt, ezért imád fennhangon kakiról és a virslijéről szónokolni. Az őt nem zavarja, hogy ezt éppen az utcán, étteremben vagy otthon, ismerősök vagy idegenek előtt teszi-e, Gavin mindenkinek megmondja a magáét - az erősebbik nemet néha tökön is vágja -, de ezt olyan ennivalóan teszi, hogy akárcsak Claire üzletének vásárlói, az olvasók is ugyanúgy meg fogják kedvelni. Mit kedvelni? Ez túl enyhe kifejezés! Annyira kíváncsi lennék, mi lesz ebből a gyerekből, ha felnő!

A Csábítások és csemegék után pedig a kalandjuk nem ért véget, hiszen az Életek és édességekben viszontláthatjuk a szeretett karaktereket. Nem árulok el nagy titkot, hogy ezt a könyvet is mennyire imádtam és milyen sokat nevettem rajta. Szintén kicsit kiszámítható - bár azért vannak benne fordulatok, amire még maga Claire és Carter sem számítottak -, obszcén és szórakoztató, mint az első kötet.

Egy cukormázas örökkön-örökké

Carter, Claire és a banda visszatér, és készen állnak, hogy elkezdjék közös életüket.

De vajon tényleg készen állnak?

Túl egy pokoli leánybúcsún, pornófüggőségen, zsemle-baseballon és egy elrontott lánykérésen, túl azon, hogy rájönnek, mindkettőjük családja csupa sült bolondból áll, Carter és Claire végül elkezdik megkérdőjelezni a köztül lévő kötelék erősségét.

Vajon a varátaik csak tovább rontják a helyzetet kellemetlen megjegyzéseikkel és kotnyeleskedésükkel, vagy meggyőzik a párt, hogy a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" néha tényleg kezdődhet sörponggal is?"

Illetve ott van még a harmadik része, ami egyelőre még csak angolul elérhető Trouble and Treats címmel, és főként Jenny és Drew kapcsolatát állítja a középpontba. Nagyon remélem, hogy hamarosan ennek is kijön a magyar kiadása, mert eszméletlenül várom!

Összességében ez egy nagyon édes, felettébb szórakoztató sorozat, üdítően hat, nyaralásra és kikapcsolódásra tökéletes. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne bepisilésig nevetni, mert bár a történet vége kitalálható, sírva röhögve fogod végigizgulni az utolsó oldalig! (Te szent szar!) Remélem, lesznek olyanok, akiknek felkeltette az érdeklődését és szívesen olvasnak bele Tara Sivec munkájába. ^^

Végül pedig hozok néhány kedvcsináló idézetet is.

"Akkor és ott eldöntöttem, hogy egy nap szülésznő leszek. És ott állok majd minden egyes vajúdó nő mellett, és amikor a nővér vagy az orvos vagy a francba is, a nő férje olyan ostobaságot mond, hogy „Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom”, akkor kiszorítom az életet is a szaporítószerveikből, amíg magzatpozícióba görnyedve, az anyjuk után sírva el nem kezdenek könyörögni, és akkor majd azt mondom nekik: „Csak lélegezz nagyokat, és elmúlik a fájdalom, seggfej!”

„Első szabály: a farkadnak sosem szabad véreznie. Második szabály: nincs második szabály. Kurvára soha nem szabad véreznie! Egy dilinyóssal feküdtem volna le, aki úgy döntött, hogy álmomban kifaragja a pöcsömet, mint egy töklámpást? Vagy fogak voltak a vaginájában? Apám mindig azt mondta, amikor tizenéves voltam, hogy maradjak távol a puncitól, mert harap. Azt hittem csak viccel.”

"Ez nem lehet igaz! A spermáim elárultak engem. Hirtelen láttam magam előtt a hímivarsejtjeimet, ahogy nagyban úsznak előre, és megszólalnak Bruce Willis hangján, mint a Nicsak, ki beszél!-ben. „Gyerünk, szedjétek össze magatokat! Ez a kis majom még nem is vette észre, hogy kiszöktünk az óvszerből! Hippijájé, rohadék!”

A Bruce Willis-hímivarsejtem kőkeményen nyomja, és azt hiszi, hogy ő John McClane a Drágán add az életedből. Ez az egyetlen magyarázat erre az iszonyatra."

„Próbáltam utánaszámolni a dolgoknak, de amilyen iszonyatos káosz volt az agyamban, azt sem tudtam, hogy a krumpli után milyen szám következik!"

„Néhány pohár bor után a Google az ellenségemmé válik.”

"Ekkor Gavin rohant be a nappaliból, valamit a feje fölött lóbázva.

 – Carter! Nézd, milyen új kardom van!

Jézus a kereszten!

A fiam Nyúl Úrfit tartotta a feje fölött, mintha egy csatába rohanó gladiátor lett volna. Gladiátor, egy ötsebességes, lila „karddal”.

 – Nahát, ez a gomb mire jó? – kérdezte Gavin, majd megállt, és benyomta a gombot, mire a Nyúl Úrfi fején lévő bütykök forogni kezdtek.

Odaugrottam hozzá, és próbáltam kicsavarni a kezéből a vibrátort, de sehogy sem eresztette el. Teljes pánikban nyomkodtam az összes létező gombot, hogy megállítsam a forgást, miközben kötélhúzást játszottam Gavinnel, aztán hirtelen eltaláltam egy gombot, amitől a vibrátor maximális sebességre kapcsolt, és a teljes felső rész forogni és rezegni kezdett, olyan erővel, hogy Gavin karja is beleremegett."

„Találkoztam egy fiúval egy főiskolai bulin, megvertem sörpongban, aztán hagytam, hogy elvegye a szüzességemet, és cserébe kaptam tőle egy gyereket.”