Day 20

Kedvenc Will idézet

Démonhimlő, ó, démonhimlő 
Vajon hogyan kaptad el? 
Elmentél a rosszhírű negyedbe, 
Ahonnan mindenki elszelel. 
Démonhimlő, ó, démonhimlő, 
én végig tudtam, emberek, 
Azért írtam ezt a kis dalt, mert 
Igazam volt: ti tévedtetek! 
"Tess, Tess, Tessa!
Volt már valaha valami, ami gyönyörűbben hangzott, mint a te neved? Attól, hogy hangosan kimondom, a szívem úgy harangozik, mint egy harang. Furcsa ezt elképzelni, nem igaz - egy szívet harangozni -, de amikor megérintesz, az pontosan ilyen: mintha a szívem a mellkasomban harangozna, és a hangja végigborzongatja az ereimet, és szilánkokra hasítja a csontjaimat az öröm. 
Miért írtam ezeket a szavakat ebbe a könyvbe? Miattad. Te tanítottál meg szeretni ezt a könyvet, amikor megvetettem azt. Amikor másodszor olvastam, nyílt elmével és szívvel, a legteljesebb bánatot és irigységet éreztem Sydney Carton iránt. Igen, Sydney iránt, mert habár nem remélhette, hogy a nő, akit szeretett, viszont szereti, ő legalább beszélhetett neki a szerelméről. Ő legalább tehetett valamit, hogy bizonyítsa a szenvedélyét, még ha ez a halál is volt.
Én is a halált választottam volna, ha lett volna esélyem, hogy elmondhassam neked az igazságot, Tessa, ha biztos lehettem volna benne, hogy az a saját halálom. És ezért irigyeltem Sydney-t, mert ő szabad volt. 
És most végül én is szabad vagyok, és végre elmondhatok neked mindent, amit a szívemben érzek, anélkül, hogy félnem kellene, hogy veszélybe sodorlak.
Nem a lelkem utolsó álma vagy. 
Te vagy az első álma, az egyetlen álma, amit képtelen voltam nem álmodni. Te vagy a lelkem első álma, remélem, ebből az álomból jön majd az összes többi, egy egész életre.
Végre reménnyel:
Will Herondale"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

« »