Avengers BookTag

Sziasztok!

Emlékeztek, mikor az előző bejegyzésben írtam, hogy olyan személyes jellegű iromány következik, ami kivételesen nem tag? Na, eddig tartott a nem-tag személyes bejegyzések sora.

Abeth hívott ki rá - innen is köszönöm még egyszer -, és mivel a téma vegyíti a két kedvenc dolgom, az evést és az alvást a Marvelt és a könyveket, így természetesen azonnal bevetettem magam a könyvespolcom elé anyagot gyűjteni. Az eredeti kiadás egyébként megtalálható Youtube-on, blogokra és írásba pedig Ellamara ültette át, akinek itt olvasható a bejegyzése.

Pont kapóra jött a Marvel Univerzum, ugyanis tegnap fejeztem be a Falcon and the Winter Soldiert és ahh, nagyon tetszett. Anthony Mackie alapból is a személyes hősöm, aki konkrétan úgy kapott szerepet az MCU-ban, hogy levelet írt a stúdiónak, hogy mennyire szereti a képregényeket és nagyon szeretne eljátszani egy Marvel karaktert. Én is írtam nekik levelet, csak szerepet nem kaptam. Mondjuk... el se küldtem. Lehet életem lehetőségét hagytam így ki.

Vasember 

Egy könyv, ami megnevettetett

Erős voltam és nem kezdtem úgy ezt a részt, hogy előtte bőgtem percekig.Talán egyszer eljutok majd oda is, hogy a Végjáték végén nem bömbölök hisztérikusan. Na, de ha már nevetés... Gail Carriger Napernyő Protektorátus című sorozata mindenképp első a listán. Imádom a steampunk fantasyját, és ami igazi ékköve a könyveknek, az a fantasztikus humor. Lehengerlő a karakterek szarkasztikussága és abszurduma és annyiszor nevettettek meg, hogy megszámlálni sem tudom. A lélektelen Alexia Tarabotti és a vérfarkas alfa Lord Conall Maccon a legmókásabb szerelmes páros, akikről valaha olvastam. Emellett ki kell emelnem Tara Sivec Csábítások és csemegék trilógiáját, amin konkrétan könnyesre röhögtem magam. És sajnos vagy nem, minél idősebb leszek és ahogy navigálok a felnőtt életben, muszáj elismernem, hogy teljesen átérzem a nem teljesen százas szereplők gondolatait. Nagyon kedvelem a humort Janet Evanovich és Lee Goldberg Fox és O’Hare könyvsorozatában is, Kate O'Hare nagyon szórakoztató nézőpont karakter és a szópárbajai Nick Fox svindlerrel elképesztően mulatságosak. Sajnálom, hogy a Dream Válogatás nem vitte tovább a sorozatot, az egyik kedvenc comfort könyveim. A Galaxis Útikalauz Stopposoknak-ot (jesszus, mennyi toldalék) meg csak úgy itt hagyom. Alap humormű. És 42!

Amerika kapitány 

Egy könyv pozitív üzenettel 

Mondtam, hogy most néztem végig a Falcon and the Winter Soldiert, na. Muszáj voltam két gifet is beszúrni. Nagyon sokat gondolkodtam egyébként ezen, mert nincsenek olyan regényeim, amik úgy konkrétan pozitív üzenettel bírnának azon túl, hogy a jó győz, a gonosz meg redemption arcot kap és mindenki szereti egymást, mert a szerelem örök. Kifejezetten szeretem az egyszerű lelki világú olvasmányokat, sajnálom! Viszont aztán eszembe jutottak On Sai könyvei! Nemcsak a pozitív, hanem úgy egyáltalán bármilyen üzenete miatt, sőt, nagyon szeretem a filozofikus eszmefuttatásait. 

Talán a Szivárgó sötétség sorozatának négy teljesen különböző főszereplőjének gondolatai a kedvenceim, főleg, amikor vallási kérdéseket boncolgat, mert erről ateistaként is mindig szívesen beszélgetek bárkivel. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? stand alone regénye nagy kedvencem, és az kifejezetten pozitív üzenetű, ahogy a Calderon sorozat is - eltekintve a ténytől, hogy a főszereplő az első részben nagyon szeretné kinyírni magát. Illetve az Esővágy című novelláskötete is nagyon szuper kis elgondolkodtató írásokat tartalmaz. Na, még a végén kiderül, hogy mégis vannak komplexebb könyveim YA és NA fantasy vagy nemfantasy romantikusoknál. Hűha! (Amúgy nyilvánvaló, hogy csak azért rizsáztam hirtelen annyit, hogy mindkét gifet szépen keretezze a szöveg és a rendszerető lelkem is nyugalomra leljen.)

Fekete Özvegy 

Egy könyv kick-ass női főhőssel

Alapvetően szeretem a kick-ass meg badass meg mindenass női főszereplőket, szóval ilyenből egy csomó található a polcomon, a bőség zavarában szenvedtem. Elsőként kiemelném Cassandra Clare (a kedvenc írónőm csak nem maradhat ki) The Dark Artifices sorozatából Emma Carstairs-t. Cassie nagyon sok belevaló női karaktert alkotott, de nekem Emma közülük az egyik legnagyobb kedvencem. Okos, erős, nagyon tud szeretni és ragaszkodni, a hibái teszik emberivé és nagyon fájdalmas humora van. Akit hozzá hasonlóan nagyon szerettem, az Christina Rosales, a legjobb barátnője. Tina ereje abban rejlik, hogy valami elképesztően kedves, őszinte és megállíthatatlanul küzd azért, amiben hisz. Ha egyszer felnövök, Christina akarok lenni! Marissa Meyer Holdbéli Krónikák sorozata szintén tele van badass lányokkal, legyen szó Cinderről, Scarlettről, Cressről vagy Ikóról, a maguk módján és a saját közegükben rettentő erősek, bátrak és a vállukra veszik a világuk sorsát!

Sólyomszem

Egy könyv, amit jó lenne, ha többen olvasnának

Természetesen, természetesen itt első helyen kell szerepelnie Joss Striling Lélektársak sorozatának. Oké, hazabeszélek, hiszen e viszonylag kis fandommal rendelkező történetről írtam fanficet, de akkor is ki kell emelnem. Sokkal kevesebb figyelmet kapott még fénykorában is, mint amennyit érdemelt volna, mert amellett, hogy kedves kis misztikus romantikus könyvsorozatról beszélünk, mégsem csak ennyiről van szó. Anno én is rettenetesen meglepődtem, hogy az első rész, a Sky mennyire tetszett, a fülszövegből egyáltalán nem erre számítottam. És ugyan már! Hét, ismétlem HÉT csodálatos Benedict fivérről beszélünk, 16-30 év között mindenki megtalálja a megfelelő lélektársat magának! A másik, amit muszáj megemlítenem, az Christelle Dabos Tükörjáró tetralógiája. Alapvetően a gyerek/ifjúsági részlegen árulják őket, amit nem is értek, mert amennyi kegyetlenség és ármánykodás van bennük, az idősebb korosztály figyelmébe ajánlva szerintem jobban megállnák a helyüket. Nagyon szeretem ennek a sorozatnak a főszereplőjét, Ophélie-t, illetve a nagyon nem mindennapi párosát kényszer-vőlegényével, Thornnal. A történetük egyszerű fantasyként indul egy szimpla kényszerházasság csavarral, azonban maga a felépített világ, az utazások, a rengeteg sokszínű mellékszereplő és különleges csavarok miatt szívem szerint mindenkinek a kezébe nyomnám az első részt!

Hulk

Egy könyv, ami feldühít

Ehhez gondolkodnom se kellett, mert mindig felcseszem magam, ha csak eszembe jut. És itt most népszerűtlen vélemény következik! Teljesen és totálisan kivagyok Sarah J. Maas könyveitől - pontosabban nem is a könyveitől, hanem a női fői szereplőitől. Feyre és Celaena önmagukban elegek voltak ahhoz, hogy akármennyire is szeressem az ACOTAR és az Üvegtrón sorozatokat, képtelen legyek befejezni (az Üvegtrón akkor még négy megjelent könyvét konkrétan rettenetesen alacsony áron adtam el, csak vigye valaki...). És az első részekben még imádtam ezt a két karaktert, sőt, még a folytatásban is, de tényleg! Feyre sokáig a kedvenc szereplőim között volt számon tartva. Aztán mindkettő valami végtelen hatalmat kapott és annyira idegesítő, kiállhatatlan, kétszínű, köpönyegforgató, idegesítő, szemét, beképzelt és mondtam már, hogy idegesítő szereplők lettek? A Queen of Shadows-t, ami az Üvegtrón negyedik része azt úgy, egy mondat közepén hagytam abba és soha többet nem nyitottam ki. Az ACOTAR trilógiából megvan mindhárom rész, de a harmadikat azóta nem bírtam újra elővenni, hogy felkúródtam Feyre gondolatain. Csak azért szeretném elolvasni, mert a mellékszereplőket nagyon szeretem és mert a nővére saját könyve túlságosan is érdekel. A másik dühítő esetem Jamie McGuire Gyönyörű sorscsapás sorozatával esett meg. Hattttalmas népszerűségnek örvendett az első rész, és a hype vonatot meglovagolva én is beszereztem. Hát. Kár volt. Egyszerűen annyira kiállhatatlan és... meglepő módon, idegesítő volt a főszereplő romantikus páros, hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni. De azt hiszem, ott vesztettek el teljesen, mikor szakítottak vagy szüneten voltak vagy valami és a srác konkrétan térden csúszva sírt a csaj lábába, hogy fogadja vissza. Szerintem ott elhaltak a petefészkeim is. Aztán én hülye megvettem a sorozat egy későbbi kötetét is, mert abban mindkét szereplő FBI ügynök volt és na, hátha egy idősebb Maddox testvér már nem akkora gyökér. Nos... De. 

Thor

Egy karakter, akinek csodálom az erejét 

Másodjára szerepel a bejegyzésben, de nem tudom nem kiemelni a Tükörjáró főszereplőjét, Ophélie-t. Rettenetesen kétballábas kis karakter, aki elsőre abban kiemelkedő, hogyan törjön össze bármit, miközben felbukik a saját lábában és átesik egy tükrön - ami az ő különleges képessége. De emellett borzasztóan elszánt és okos, és még ha az ügyetlensége miatt állandóan bajba kerül és csak kerülőutakon jut el a megoldásig... de eljut! Mindenképp meg kell említenem Marie Lu Legenda trilógiájából Dayt, azaz Daniel Altan Winget. A másik főszereplőt, June-t is nagyon szeretem, illetve alapból az egész sorozat hatalmas kedvencem és már egy csomószor kiolvastam, de jelenleg Day az igazi hős. Ő volt a városa legszegényebb szektorának eltitkolt zsenije, akiből egy egész kormány bűnözőt csinált, ő pedig mindent feltett arra, hogy megváltoztassák a világot, amiben élnek - még ha az életébe került is. Utolsó választottam pedig Holly Black A Levegő Népe trilógiájának főszereplője, Jude Duarte. Őszintén szólva nagyon sokáig nem mertem elolvasni ezt a sorozatot, mert féltem, hogy úgy járok vele, mint a fentebb említett ACOTAR-ral. Nos, nem így lett. Imádtam. Konkrétan két hét alatt elolvastam mindhárom könyvet - és ebben a rendelés és szállítás is benne volt, mert egyenként vettem a részeket, hátha csalódok. Jude igazi, erős főhősnő. Kegyetlen, mert egy kegyetlen, halhatatlanokkal teli világban él, küzd, hogy megfeleljen és felnőhessen a tündérek népéhez és szavakkal, ármányokkal és karddal harcol a céljaiért. Jude a rengeteg unszimpatikus tulajdonsága ellenére, a körülményei miatt volt egy rohadt jó és pozitív főhős a szememben, szemben Feyre-val, aki hasonló cipőben járt, csak egy hülye p*csa lett belőle. 

Loki

Egy nagy meglepetést okozó csavar

Három könyv van a világon, amire úgy hivatkozom, hogy a tökéletes befejezéssel bír - mert hiába zárnak le egy kerek történetet, mégis megcsavarták végül az egészet. Az első Marie Lu Legenda trilógiájának utolsó része, a Champion. Mindössze négy szó. Két bemutatkozás. De egyszerűen tökéletes. Rettenetesen szomorú voltam miatta, összetört a szívem egy kicsit, de ennél megfelelőbbet az írónő nem is írhatott volna. (Egyébként az írónőnek megjelent itthon egy másik sorozatának első része is, a Young Elites, ott kerestem az államat a végén, borzasztóan tetszett a csavar, mert nem sokan lépnek meg egy ilyet. Sajnálom, hogy folytatás eddig nem jött.)  A második ilyen Erin Morgenstern Éjszakai Cirkusza. Jó pár éven át tartó kalandom volt ezzel a könyvvel, vagyis inkább a beszerzésével, de elvarázsolt a hangulata már az első mondatok után, és a vége! Igazából tök sokáig én is olyan vakon voltam, mint a két főszereplő és halvány fogalmam sem volt, mi történik, aztán mire leesett, puff, vége lett. És milyen tökéletes csavarral lett vége! Rá kell jönnöm, hogy imádom a keserédes végeket, amik csak így illettek a történethez, cukormáztól mentesen. És erre a legjobb példa nem más, mint Cassandra Clare-től a Clockwork Princess, ami a Pokoli szerkezetek trilógia utolsó része, illetve annak a híres-hírhedt epilógusa. Nem mondok semmit. Aki ismeri, úgyis tudja, miről beszélek. Aki meg nem, az mire vár?! Olvassa csak szépen el! És ha bármikor is sírni szeretne az életben, csak elég felcsapnia az utolsó oldalakat. 

(Zárójelesen ide kell tennem James Frey Endgame sorozatának első részét, a Toborzást. A könyvben csak úgy röpködnek a csavarok. Anno éppen buszon olvastam ki és annyira le voltam sokkolva a végén, hogy elfelejtettem leszállni. Nagyon szeretnék sort keríteni a folytatásra is, mert ha valami, na ez egy rohadt jó könyv!)