McFreeze-es sültkrumplis bloggertali

Sziasztok! 

Aki ismerősöm a blogos facebook profilomon, az láthatta, hogy a múlt csütörtökön blogger talin voltam, méghozzá nem mással, mint Leah Hope Eastbrookkal. Leah-val azt hiszem akkor kezdtem el beszélgetni, mikor a Keep calm I'm going to be a vet megalakult, az első és a jelenlegei dizit is neki köszönhetem. Azonban rendszeres, mindennapos csak nemrégiben, még a tanév első félévében lett köztünk a kapcsolat, marhaságokról és komoly dolgokról egyaránt beszéltünk - pl. igen jól esett, mikor feldobta egy-egy unalmas, bealvós előadásomat. :D

A második félév elején épp azon voltam, hogy megkérdezem, nem akar-e valamikor találkozni - elvégre szomorú lenne kihasználatlanul hagyni, hogy mindketten Pesten lakunk, ráadásul relatíve közel is egymáshoz -, mikor írta, hogy egyébként mit csinálok szerdánként. Végül ez a nap sztornó lett, mert akkor egész nap suliban vagyok - utolsó pillanatban beraktak még késő délutánra egy faktot -, de gyorsan átrendeztük a dolgokat, 25-e csütörtökre pedig meg is beszéltük a találkát. Mivel aznap nekem egy négyórás anatómia előadásom, illetőleg egy kétórás biomatek gyakorlatom van, enni viszont nincs időm közben, stílusosan a lakhelyeink közötti Mekiben beszéltünk meg egy találkát, amihez felkészítettem Leah-t, hogy először életet kell lehelnie belém, mert agyilag le leszek szívva, üres hassal meg még annyira sem tudok gondolkodni. Tehát a kezdő program megvolt, aztán úgy volt, hogy a többit improvizáljuk. (Spoiler alert: végül nem igazán jött össze a tovább menetel.)

Fura volt, mert a tali hetében kedden és szerdán is úgy keltem, hogy már csütörtök van, szóval igen, sejthetitek, hogy eléggé izgatott voltam. Mondjuk szerencsére a másik oldalról jött a megerősítés, hogy Leah is, így nem éreztem különcnek magam. Aztán egyszercsak hurrá, csütörtök! Azért még az előadásom és a gyakorlatom alatt is beszéltünk, bár előbbire egyébként sem tudtam normálisan figyelni, mert mellettem egy barátom végig dumált, tökéletesen kizárva a dékán csengő hangját. 

Már akkor tudtam, hogy késni fogok a Mekiből, mikor a gyak.vezetőm tíz perccel tovább tartotta a csodás biomatekot, majd a külföldi hallgatók néhány díszpéldánya baszakodott előttem a bankautomatánál. A metrón szóltam neki, hogy a karma keresztbe tett, a villamoson meg - mikor ő már megérkezett a találkozási ponthoz - azt tárgyaltuk, hogy mikor látja meg végre a csodás, vadiúj, sárga-fekete járművet. Hála az égnek, elegáns 10 perces (10 perc volt?) késéssel végül megérkeztem, ki is szúrtuk egymást, jött az ölelés és az örömködés. Kicsit féltem, mert a legelső bloggertalimon Bia Joyjal kellett némi idő, míg feloldódott a hangulat, itt azonban nem volt ez, kb. azonnal kötetlenül, folyamatosan, kínos szünetek nélkül kezdtünk dumálni. (De szólj, ha nem! :D)

A Mekiben rendeltünk egy jó nagy adag kaját, természetesen a kihagyhatatlan McFreeze sem maradhatott el. Ahogy fentebb lespoilereztem, nem mentünk sehova, jó pár órán keresztül beszélgettünk úgy igazából mindenről. Blogger, magánélet, vidám és szomorú dolgok, suli, barátok, estébé. Közben a sültrumplik belekerültek a fagyiba, a BigMac és a sajtburger is elfogyott, kint meg besötétedett. 

Nagyjából olyan hét-fél nyolc körül váltunk el, Leah a villamos megálló felé indult, én meg gyalog a koliba, lévén az nekem csak egy megállóra volt, amit mindig sétálva tettem meg. Részemről az egyszerű program ellenére marha jól éreztem magam és remélem, a következő talit hamarosan ismét meg tudjuk ejteni. (Utána és azóta is beszéltünk facebookon, szóval nem üldöztem el magamtól, amit jó jelnek veszek! :3) 

Nektek van olyan blogos barátotok, akivel már találkoztatok? Milyen volt? Esetleg van olyan, akinek tervbe van valakivel egy tali? : )

Hamarosan jövök pár bejegyzéssel, többek között a Shadowhunters sorozatajánlóval és egy nagyadag agyfasz kiadásával, a Prológus prológus hátán projekt következő darabjával, ami legyen meglepi, illetve az oldalsávban látható novellasorozat első részével, ami egyébként Wattpaden is olvasható lesz. ^^