Down to Bunnyburrow: Let's be free in Barcelona

Sziasztok!

A téli vizsgaidőszakot lezárva, utolsó együtt töltött félévünket elkezdve a szobatársaimmal január 30. és február 1-je között Barcelonában voltunk. Bár számomra nem ez volt az első találkozás ezzel a gyönyörű várossal, újra elállt tőle a lélegzetem (a Sagrada Familiában ezt olyan szintre fejlesztettem, hogy szájtátva sétáltam át mások képein, pedig again, ott sem először voltam). Ráadásul csodálatos, napsütéses időnk volt, elég fura is volt a reggeli, 6:25 órai mínuszokból, hóesésből és jégből 9:40-kor leszállni a 15 fokba. És ugyan két teljes nap nem tűnik soknak - és abban igaz is, hogy mire felfogtuk volna, hogy úristenSpanyolországbanvagyunk, már mehettünk is haza -, több, mint 40 km sétával és a rengeteg látnivalóval mégis kimaxoltuk a dolgot.

Viszont nem szeretném tovább szaporítani a szavakat, mert nem dumagépes bejegyzést terveztem. Hiszen állítólag egy kép többet mond ezer szónál, így inkább egy kis album válogatást hoztam a millió meg egy fotóból, amit készíte - bár azt a színvilágot és látványt semmi nem tudja pontosan visszaadni. Ahogy egyik élettársam fogalmazott: ha valaki ezt látni akarja, menjen el és nézze meg! (Hint: nyáron nyilván mások az árak, de így télen baromi olcsón megúsztuk [~~mégicsak kollégisták vagyunk, na~~ 😅])
(P.s.: Valamiért a blogger az utóbbi időben nem enged kommentet írni, szóval nem bunkó tajparaszt vagyok, csak a huszonegyedik próbálkozás és harmadik számítógép negyedik böngészője után elengedtem a dolgot. RIP in pieces.)