Sziasztok!
Legelőször Daremo oldalán találtam rá erre a kérdőívre, és mivel úgy gondoltam, a magam itt töltött idejével mondhatom magam veteránnak, ezért én is kitöltöttem.
2010. májusában kezdtem, tehát majdnem nyolc éve. Életem majdnem harmadában blogoltam, amibe kicsit furcsa belegondolni.
2. Tartottál valaha hosszabb szünetet a blogolásban?
Nem, vagyis nem tervezetten és önkényesen. Olyankor szoktam eltűnni, mikor hirtelen a nyakamba szakad az egyetem, és arra sincs időm, hogy éljek. De bejelentésszerűen még nem volt ilyenre példa.
3. Mindig ugyanezt a nevet használtad?
Simán Ririként indultam, pár éve biggyesztettem hozzá a vezetéknevet. Sosem éreztem szükségét lecserélni, akik ismernek, így ismernek, akkor meg minek változtassak, attól én még ugyanaz az ember maradok. (Bölcsesség plízs)
4. Mindig ugyanezen a címen blogoltál?
Személyes blogom kezdetben egy másik címen és Butterfly sparks néven futott, aztán kb. egy fél évig szünetelt, majd megnyitottam ezt. A jelenleg egyetlen aktív történetes blogom a kezdetektől fogva ugyanazon az elérhetőségen futott.
5. Változott az évek során a blogod témája?
A személyesé nem, ugyanolyan trash, az életemre és az engem érdeklő témákról szól, bár szerencsére visszaolvasva idővel kezdtem megkomolyodni - úgy ahogy. Történetek tekintetében volt néhány más témájú blogom, de azok rövid úton becsődöltek, a Catching Sunshine az egyetlen - de remélhetőleg nem az utolsó -, ami büszkén és töretlenül fut a befejezése felé.
6. Milyen eszközöket használtál régen és milyeneket most a blogoláshoz?
Ez nem változott. A történeteim mind Word dokumentumban írom, vázlatokat külön kis jegyzetfüzetbe készítek, míg ennek a blognak a bejegyzéseit már egyből ide írom. Az utóbbi időben viszont aktívan használom az Evernote nevű alkalmazást, ami mind a telefonomon, mind a gépemen rajta van, így ha napközben eszembe jut valami és lepötyögöm, azt utána a laptopon is elő tudom hívni.
7. Vannak olyan olvasóid, akik a kezdetektől követik a munkásságodat?
Akadnak.
8. Vannak bloggerek, akikkel már személyesebb kapcsolatot is kialakítottál?
Először is kiemelném a legjobb barátnőmet, akivel a megismerkedésünkkor az első közös pontunk a blogolás és az írás volt. Rajta kívül vannak még néhányan, akikkel közelebbi, párral egyenesen baráti kapcsolatot ápolok.
9. Megváltozott a környezeted hozzáállása a blogoláshoz, a te blogodhoz?
A környezetem csak arról tud, hogy írok, azt nem mondtam, hogy blogolok is. Illetve anyum tudja a blogolás részét is, de nem érdekli különösebben. Másoktól sem titkolom el szánt szándékkal és ha valaki el szeretné olvasni, annak elküldeném nyaggatás nélkül, de nem is tetoválom ki a homlokomra, hogy "Blogolok, notice me senpai".
10. Szerinted miben fejlődtél leginkább a blogolás tekintetében?
Az írásban mindenképpen. Ha visszanézem az évekkel ezelőtti írásaim, végigkövethetem a stílusom fejlődését is, ami egyrészt elég izgalmas, másrészt néhol iszonyatosan vicces. Most már jóval választékosabban fogalmazok, nőtt az aktív szókincsem és a helyesírásom is sikerült feljavítani (mindig is grammar nazi voltam, de végre olyan szinten állok, amivel majdnem teljesen meg vagyok elégedve). Illetve szociálisabb, nyitottabb is lettem, bár ehhez a bloglás mellett sok másnak is van köze.
11. Akadt-e az életedben olyan lehetőség, amihez azért jutottál hozzá, mert blogolsz?
Ha nagyon mondani akarnék valamit, akkor a videószerkesztésre tenném a voksom. Egyszerűen imádom a különböző film- és sorozatrailereket és intrókat, és az egyik legbüszkébb pillanatom volt, mikor évekkel ezelőtt én is elkészítettem az első sajátomat. Azóta minden kis parányi történetötlethez szerkesztek egyet, egyszerűen azért, mert remekül kikapcsol, ráadásul még a kezdeti elképzeléseimet is viszontláthatom akkor is, ha nem vetem papírra a dolgokat.
12. Van olyan téma, amiről megbántad, hogy írtál?
Nem. Ha adódott is valamiből félreértés, úgy gondolom, azt is rendezni tudtam.
13. Mi az, amit ma már máshogy csinálnál a blogodon/blogoddal, mint régen?
Nem igazán van ilyen. Talán kevesebb lenne a trash content a személyes blogon - így is kb. csak az van, bár mindig baromira élem az írásukat. Ó, és nem nyitnék egy újat egy-egy történetnek, amíg legalább öt-hat fejezetig el nem jutottam az írásában.
14. Melyik a valaha megírt kedvenc blogbejegyzésed?
Sok van. A Catching Sunshine-on például majdnem minden fejezetet szívesen olvasok vissza, annyira hozzám nőtt már az a történet. De ezen is található jó néhány. Nehéz lenne név szerint kiemelni, mert mindegyikhez köthető valami, ami miatt ráböknék, hogy igen, ez az. Esetleg az ominózus anatómia szigorlatom letudását és apukám legjobb barátjának megemlékező sorait mondanám, bár ezek blogtól függetlenül is az életem fontos szakaszainak momentumai.
15. Kaptál valaha olyan kritikát, ami miatt lényegesen megváltoztattál valamit a blogoddal kapcsolatban?
Nem. Kinézetről általában nem kértem kritikát, hiszen egyik sem az én munkám (volt). Ha a történeteimről mondtak negatív véleményt, azt többször átolvastam, megrágtam minden oldalról, aztán igyekeztem kijavítani a bakikat és figyelni arra, hogy a jövőben ne kövessem el őket - a pozitívaknak meg minden alkalommal úgy örültem, mint majom a farkának.
16. Szerinted mennyi ideig fogsz még blogolni?
Fogalmam sincs, valószínűleg amíg meg nem unom, vagy amikor már annyi minden mással kell foglalkoznom, hogy erre már nem marad időm.
17. Mit gondolsz, mennyire sikerült az évek alatt a blogodon közvetíteni önmagadat, a személyiségedet?
Szerintem sikerült. Legalábbis nem törekedtem arra, hogy másnak adjam ki magam, mint amilyen valójában vagyok. Az itteni írásaimban például a stilisztikai követelményeket mellőzve ugyanolyan stílusban fogalmazok és olyan megjegyzéseim vannak, amiket naponta használok élőbeszédben is. Talán a durva fekete humoromat mellőztem, ahogy az erőteljes szarkazmust is, de ezeket amúgy is csak a legközelebbi barátaim értik és értékelik.
18. Fogalmazd meg, mit jelent számodra a blogolás és a saját blogod!
Kiteljesedés. Az írás már nyolc éves korom óta az életem része, és legyen szó akár történetről, akár személyes jellegű bejegyzésekről, mindig teljesen kikapcsol és megnyugtat, ha belefeledkezhetek a pötyögésbe. Az, hogy mindezt közvetíthetem másoknak is, csak egy kis plusz a pakkba - ez amolyan bizarr megismerési módja valakinek, aki még ahhoz is antiszociális, hogy kimenjen a konyhába mosogatni, ha hallja, hogy ott sokan vannak. (Amúgy szeretek barátkozni, csak béna vagyok abban, ha nyitni kell mások felé...)
19. Írj egy dolgot, ami szerinted igazán egyedi a blogodban, és kiemeli azt a tömegből!
Nos, a személyes blogom az enyém, belőlem pedig - legjobb tudomásom szerint - csak egy van, ráadásul nem sok állatorvosis császkál blogger körökben - de szóljanak, ha nem így van. Illetve a Catching Sunshine-ról büszkén mondhatom, hogy a legelső magyar Lélektársak fanfiction, és máig nagyon kevéssel találkoztam össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése